A minap láttam egy kiváló filmet, amely a Brexit-et megelőző kommunikációs kampány kitalálásáról, felépítéséről és megvalósításáról szólt. Természetesen most nem filmkritikát szeretnék írni, sokkal inkább kommunikációs szakmai jellegű észrevételeimet mesélem el. Akit érdekelnek a Brexit: The Uncivil War c. filmmel kapcsolatos egyéb részletek, kattintson ide.
Két dolog egyszerűen lenyűgözött ebben a filmben. Az egyik (őszintén szólva meglehetősen közhelyes, de mégis leírom), hogy a történelem tényleg itt zajlik körülöttünk, csak észre kell venni. A másik ennél azért egy fokkal szakmaibb dolog. A film egyik fontos feszültsége ugyanis a hagyományos kampányüzenetekkel, hagyományos eszköztárral dolgozó maradás pártiak és az új technológiákat (első sorban a közösségi médiát is magába foglaló adatgyűjtés és -elemzést) finoman szólva is a legalitás határait feszegetően használó Brexit pártiak között zajlik. Egészen kiváló az a jelenetsor, amelyben az EU-támogatók stratégái néha heves vitákba torkolló fókuszcsoportos beszélgetések során próbálják boncolgatni a választói attitűdöket. Mindeközben a másik oldal kampányguruja átlagszavazókkal beszélget a kocsmában, a Brexit kampány technikai elemzői pedig az online adatokat gyűjtik és bújják. A szavazás végkimenetele ismert: egyértelmű győzelmet aratnak a kilépés mellett érvelők. Vagyis az adatelemzéssel párosuló közösségi kommunikáció legyőzi a hagyományos kampányt. A kép ennél azért jóval árnyaltabb (és erre a film is rávilágít), hiszen az EU-val kapcsolatos attitűdök formálása vagy egyes választói csoportok elhagyatottság érzésének kialakulása nem néhány hét alatt zajlott.
Szerintem minden kommunikációs szakember számára kötelező ez a film. Kiválóan bemutatja a kampányüzenetek kitalálásának és felépítésének folyamatát, a kampány nagyközönség számára látható elemei mögött bőszen zakatoló gépezetet. Ráadásul tökéletesen illusztrálja, hogy a technológiai fejlődés milyen forradalmat okoz a mi szakterületünkön is, és hogy a célközönség alapos megismerése sem megy már technikai háttér nélkül.
Ha a Brexittől picit elszakadunk, szép számmal találhatunk még kommunikációs szakmai szempontból érdekes filmeket és sorozatokat. A kedvenceim azok, amelyekben úgy van szó politikai-közéleti vagy akár üzleti jellegű kommunikációról, hogy nem a jól ismert vezetők, közéleti szereplők vagy üzletemberek állnak a történet középpontjában, hanem a mögöttük-mellettük tevékenykedő kommunikációs és/vagy politika tanácsadó szakemberek. Álljon itt egy rövid lista a kedvenceimből (nevezhetjük őket örökzöldeknek, hiszen van közöttük évtizedes korú munka is).
Örök kedvencem, Az elnök emberei (West Wing) sorozat, amelyben bár központi szerepet kapott egy képzeletbeli demokrata elnök, a Martin Sheen által alakított Josiah Bartlett, de az igazi főszereplők a kommunikációját és közszerepléseit irányító tanácsadók.
Az Aaron Sorkin által megálmodott, 7 évadot megért sorozat bemutat kríziskezelést, kampánytervezést, üzenetek felépítését és menedzselését és még ezer más szakmai fogást. Izgalmas sorozat, és akár edukációs anyagnak sem utolsó.
Egyik kedvencem, a második évad záró epizódjának utolsó jelenetsora
Inkább a vígjátékok sorát erősíti ez a filmecske, amely állítólag megtörtént eseményeket dolgoz fel: három amerikai kampánytanácsadó Oroszországba utazik, hogy segítse Borisz Jelcin választási kampányát. A filmet elég régen láttam, de ha jól emlékszem, a guruk legnagyobb szakmai újítása az volt, hogy a korábban használt intuitív tervezési módszertannal szemben a kommunikációs kampány minden üzenetét, illetve minden egyes elemét kutatási eredményekre alapozva alkotják meg.
Az adatok jelentőségének újraértelmezése szempontjából hasonlít a Brexit-filmre, bár annál jóval könnyedebb kiadásban.
Egy ilyen listában mindenképpen előkelő helye van a Thank you for Smoking c. filmnek. Ez egy dohányipari lobbista életét feldolgozó szatirikus mű, amely szerintem mindenképpen szórakoztató, ugyanakkor tanulságos filmecske lehet. Különösen akkoriban éreztem aktuálisnak a sztorit, amikor éveken át az EU dohányzásellenes kampányában dolgoztunk, így napi szinten szembesültünk a dohányipar és a dohányellenes szervezetek állandó küzdelmével.
Inkább politika, mint kommunikáció áll a középpontjában ennek a filmnek, de szerintem megkerülhetetlen a kommunikáció iránt érdeklődő nézők számára. A Wag the Dog egyébként igazi sztárparádé: a kampánystratégát Robert De Niro, a filmproducert Dustin Hoffman alakítja, de feltűnik a filmben egyebek mellett Anna Hache és Woody Harrelson is. A történet röviden: az amerikai elnök szexbotrányba keveredik, ezért a tanácsadók egy háború kirobbantásával akarják elterelni a közvélemény figyelmét. Persze nem akarnak igazi háborút, csak szívszorító haditudósításokat. Itt kerül képbe a kiváló filmproducer.
Egyik kedvenc idézetem a filmből, amikor a két főhős egy autó hátsó ülésén beszélget. “A filmproduceri munka, olyan mint a csőszerelés. Ha mindent jólcsinálsz, senki sem veszi észre. Ha azonban valami rosszul megy, mindent elönt a sz@r” – mondja a producer. Sokszor eszembe jut ez a gondolat akár a napi cégvezetői munka, akár az ügyfeleknek végzett kommunikációs ügyek során.
Ez a film egy kicsit kilóg a sorból, hiszen itt nem a tanácsadóké a főszerep, hanem maga az angol királynő, illetve Tony Blair áll az események középpontjában. Amiért mégis helyet követel ezen a listán az az alapprobléma: hogyan reagál a királyi család (illetve a miniszterelnök) a Diana hercegnő halálával támadt krízishelyzetre. Egészen kiváló film nagyszerű színészekkel.
A filmmel kapcsolatos részletek itt.
Ha kommunikációval kapcsolatos kérdésed van, keress minket az info@probako.hu címen vagy a közösségi média csatornáinkon.