Kreatív szakmában dolgozóként különösen fontosnak érezzük, hogy a munka-magánélet egyensúlyra, és fókuszáltan a kikapcsolódásra, feltöltődésre – amit hívjunk most én-időnek – odafigyeljünk. Ha ennek rendszerességéért nem teszünk szándékosan, egy nagyobb kampány, sok egyszerre párhuzamosan pörgő projekt feladatait nem tudjuk legalább egy-egy órára néha elfelejteni, akkor bizony kifárad a gépszíj, ami éppen azoknak a kreatív energiáknak a lassú gyilkosa, amitől képesek vagyunk bármilyen kommunikációs kihívásra valóban eredeti ötleteket, kampányokat létrehozni. Így lesz a mi én-időnk nem csak a személyes, családi, baráti, de munkakapcsolataink, ügyfeleink javára is. Ez persze oda-vissza érvényes, így gondoltuk, megosztunk pár személyes gondolatot, hogy mi hogyan töltődünk, hátha ezzel egy kis inspirációt adunk a kedves olvasónak.
Reggeli kutyasétáltatás Pomáz határában. A képen személyesen Ella, a keverék kedvenc
Fontosnak tartom a kiegyensúlyozott életmódot, aminek része a rendszeres testi-lelki felfrissülés. Ennek fontos része nálam a személyes kapcsolatok-barátságok ápolása, ami nem könnyű, hiszen hozzám hasonlóan a barátaim is igencsak elfoglaltak. Éppen ezért különösen frissítő érzés tud lenni, amikor a családos baráti társaságunkkal eljutunk egy jó gyalog- vagy evezős túrára. A társaság a kisebb-nagyobb gyerekekkel együtt 25-30 embert jelent, szóval nem egyszerű összehozni, de megéri. Mint mindenkinek, nekem is szükségem van néha egy kis énidőre. Ezt leginkább a reggeli 3-4 km-es kutyasétáltatás hozza a lakóhelyem közelében lévő erdőkben-mezőkön. Hasonló hatása van a rendszeres tai chi-nek is, amelyet 1,5 éve kezdtem el. Igaz, hogy ezt hetente kétszer csoportban végezzük, ám a 35-40 percig tartó lassú formagyakorlat valójában egy mozgás közben végzett meditáció. Ráadásul hetente egyszer-kétszer a reggeli kutyasétáltatást is kiegészítem egy rövidített gyakorlatsorral – halmozom az élvezetket…
Akinek kutyái vannak, nincs szüksége arra, hogy tudatosan építse be a napjába a feltöltődést és a me-time-ot. Ők mindig ott vannak, mindig kitörő örömmel fogadnak, akkor is, ha csak 10 percre ugrottál el a közértbe. Cserében nem várnak sokat, csak hadd lehessenek veled. Persze a közös életnek fontos része a közös séta, ami igazi mindfulness tevékenység két kutyával, mert az egyik tuti akkor szeretne ismerkedni egy helyes husky-lánnyal, amikor a másik megtalál egy bokor alatt hagyott kupacot, melyet valaki jobb híján oda helyezett. És amit nem csak megszagolna, hanem minőség-ellenőrzés céljából kicsit meg is kóstolna. Szóval éber figyelem, tudatos jelenlét minden esti séta. A kutyák mellett az igazi kikapcsolódás a társasjátékozás és kvízjátékozás, nagy társaságban különösen, de nekem ilyen a sütés is. Talán a munkánk jellegéből adódik (hosszú, akár évekig tartó projektjeink is vannak), hogy szeretem azokat a tevékenységeket, amiknek rövid idő alatt látom az eredményét is. Pár óra alatt olyat hozok létre, aminek mindenki örül. Kell ennél nagyobb feltöltődés?
Ha azt mondják, hogy ’felfrissülés’, arra én úgy asszociálok, hogy utazás, nagy séták a természetben és macskaköves óvárosokban, mártózás a tengerben. De mi a helyzet egy munka utáni álmos szerda délutánnal? Feltölt egy baráti beszélgetés finom kávé vagy sör mellett, ha eszünk, az sem gond. Lassú kocogás a Városligetben, hogy aztán felmászhassak a Néprajzi Múzeum tetejére. Érdekes épületeket felfedezni az esti sétán mindig csupa izgalom, szépség – és humorforrás. Van, amikor jól esik csendben kuckózni, elmerülni egy könyvben, vagy a gondolataimban – több mint 10 éve naplót írok. Szokták mondani a sorozat-és filmdarálásra, hogy olcsó adrenalin, néha azonban becsusszan egy kis spórolás … 😊
Hogy a kérdést megválaszoljam, összeírtam, hogy milyen pillanatok, folyamatok, állapotok töltenek fel. A teljesség igénye nélkül, íme, ami engem különösen boldoggá tesz: kutyasétáltatás, háztetők bámulása, amikor a szél belecsap az arcomba biciklizés közben, ha rend & tisztaság vesz körül, amikor egy jó könyvet becsukok a végén, egy klassz emlékeket időző dal, pancsolás, utazás (és annak tervezése is), egy ugrálós koncert, amikor meghallom a kopogó esőt, és ami a legfontosabb, a közös élmények azokkal, akiket szeretek.
Három darab 10 év alatti gyermek anyukájaként a legnagyobb őszinteséggel mondom, hogy ami igazán feltölt az a csend, mert ebből van a legnagyobb hiányom. Ugyanakkor pont ez, ami a gondok forrása is lehet pillanatok alatt, hiszen a gyerek/ek+csend egyszerre sosem jelent jót! Amikor egy váratlan pillanatban újra meghallom a saját gondolataimat (miközben full-house van itthon) pontosan tudom, hogy valami készül a háttérben, de túl csábító az a pár perc, így bizony előfordul, hogy inkább elcsábulok…
Emellett persze jöhetnek a standard dolgok is, mint egy jó film, egy baráti borozgatás vagy az utazás minden mennyiségben…de a valóság az, hogy az igényeimet – kifejezetten csak átmenetileg – jelentősen lejjebb adtam. Pontosan tudom, hogy a vágyott csend előbb-utóbb rohadt idegesítő lesz, így valójában a ricsajból táplálkozom csak éppen hosszú távon, és igyekszem elraktározni a hétköznapi zajokat magamban egy életre…
Növények, baráti találkozók és kult programok bármilyen mennyiségben – egész röviden így tudnám megválaszolni a kérdést, hogy mi kapcsol ki és/vagy tölt fel leginkább. Utóbbi kettőről már régóta tudok, ám a növényeket a covid első hullámától kezdtem megtalálni magamnak. Egészen addig kb. aludni jártam haza, aztán egyik napról a másikra nem volt hova menni otthonról, és kényszerűen több figyelmet tudtam szentelni annak az 1-2 szobanövénynek, akik akkor velem tengedték az életüket. Egy idő után rájöttem, hogy az esetek többségében ennyi – idő és figyelem – elég is ahhoz, hogy ne halljanak ki mellőlem a zöld élőlények, és elég hamar vérszemet kaptam. Ma már egy kis 3 négyzetméteres erkélyen termesztem a négy különböző fajtájú chili paprikát, futtatom a koktélparadicsomot, a petúniát és még vagy 20-25 különböző fűszer- és dísznövényt. A home office csodálatos társaságai, akik 2 meeting között 5 perc alatt is fel tudnak dobni. Ajánlom mindenkinek!
