A Tour de Hongrie (TdH) utolsó szakaszának rajtjától sétáltunk vissza Bandival a Polgármesteri Hivatalba korábbi sajtóbeszélgetésünk helyszínére. Mindeközben percenként állították meg Alberto Contadort és Ivan Bassot, hogy autogramot kérjenek tőlük és/vagy fotózkodhassanak velük. A felkészülés alatt ugyan már sejtettük, de ekkorra már egészen biztosak voltunk benne, hogy mekkora sztárok is ők. Hogy miért nem tudtuk előre? Teljesen őszintén: a csapatunk tagjai futnak ugyan félmaratonokat, de komolyabban egy sportágban sem mélyültünk el eddig. Nyilván sejtettük, hogy egy Tour de France vagy Giro d’Italia győzelem nem semmi, de hogy ennyire menőség, az kb. ekkorra esett le nekünk is.
Az első olyan sajtótájékoztató, ahol mindenki maszkban volt ☹, forrás: TDH sajtó / Halmágyi Zsolt
Már év elején tudtuk, hogy a Kometa-Xstra Cycling Team kerékpárosai is rajthoz állnak a TdH-n tavasszal, és a Kométa PR-ügynökségeként feladatunk lesz, hogy a hazai kerékpáros körverseny kapcsán híreket adjunk ki a csapatról, a verseny állásásról. Szorgos PR-es módjára feltérképeztük a kerékpáros oldalakat. Felkutattuk továbbá azokat az újságírókat, akik szívesen írnak kerékpársportról, foglalkoztak már a csapat sztár tulajdonosával, sportmenedzserével, fiatal tehetségeivel (Dina Márton, Fetter Erik), stb. Szóval, ahogy egy ilyen új terület feltérképezésének neki kell látni… De ahogy már írtam, sztármivoltuk ekkor még nem jött át annyira, és azt sem sejtettük, hogy a verseny csak jóval később és előre nem is igazán tervezhető körülmények között fog megvalósulni.
A verseny előtt pár héttel a Kométa marketing igazgatója jelezte, hogy mivel nagy hírük van a csapattal kapcsolatban (szintet lépnek jövőre), Alberto Contador és Ivan Basso is Magyarországra látogatnak, és jó lenne, ha szerveznénk egy sajtóbeszélgetést a verseny utolsó napjára Miskolcra, vagy az azt követőre Budapestre. Először ki kellett találnunk, hogy mikor is legyen az esemény. Mini telefonos kutatást végeztünk a kulcs újságírók körében (milyen jó, hogy néhányukkal már jóval korábban felvettük a kapcsolatot! ?), akik megerősítettek minket abban, hogy ott lesznek a versenyen, mindenképpen ott tartsunk sajtóbeszélgetést és ne másnap Budapesten. Már csak abban kellett bíznunk, hogy tarthatunk egyáltalán rendezvényt, és jöhetnek Contadorék is, hiszen egyre több helyről jeleztek növekvő esetszámot a koronavírussal kapcsolatban.
Ugyanakkor arra is fel kellett készülnünk – lélekben is –, hogy ez a sajtótájékoztató bizony más lesz, mint az eddigiek. Mindenkin maszk lesz, úgy kell eddig ismeretlen emberekkel megértetned magad, hogy rendesen be se mutatkozhatsz, rá se mosolyoghatsz…
Az esemény meghirdetését követően rendszeresen kaptunk bejelentkezéseket olyanoktól, akik nem tudták (vagy nem akarták) elmondani, hogy honnan telefonálnak, de mindenképp tudni szerették volna, hogy Contador és/vagy Basso mikor, hol lesz. Ilyenkor kellett, hogy bekapcsoljon a radarunk, hogy vajon az illető komoly újságíró-e vagy csak autogramot szeretne szerezni. Na, de mi már rutinosak vagyunk, hiszen éveken át feleltünk a Hegyalja Fesztivál, a SZIN, a Story Gála és az Elle Fashion Show sajtójáért, és bizony ezeken a rendezvényeken is akadt, ahol nekünk kellett erélyesebben fellépni egy-egy rajongó miatt.
Az eseményt végül az utolsó szakasz elé szerveztük, és a verseny kezdete előtt 1,5 órával indult a beszélgetésünk. A fél órás esemény után kb. 30 percünk maradt arra, hogy minden újságíró/stáb feltehessen pár kérdést a résztvevőknek. Most a körülmények ennyi időt hagytak nekünk, ezért pontos beosztással a kezünkben koordináltuk a szerkesztőségeket annak reményében, hogy mindenki elégedetten távozik. A megjelenő interjúk számából úgy ítéljük, hogy sikerült, de ez így nagy hajtás volt. Jövőre biztos, hogy több időt hagyunk az interjúkra, mert az nem volt ideális, hogy közben már a csapatra és az indulásukra is koncentrálni kellett.
Egyrészt továbbra is merünk kérdezni: az újságírók szívesen elmondják, hogy mi, hogyan segíti a munkájukat, és mi ezért hálásak vagyunk. Tanultunk továbbá a kerékpársportól is. Csapatunktól eddig (!) a profi kerékpározás távol állt. Hiába járnak többen biciklivel munkába vagy rendszeresen spinning órára, az mégsem ugyanaz, mintha valakinek az országúti kerékpár lenne a szenvedélye vagy kapásból tudná, hogy melyik mez színe mit jelent egy-egy versenyen, milyen csapatszintek vannak, stb. Szóval ahhoz, hogy a TdH-ról kommunikálni tudjunk, kicsit mélyebbre kellett ásnunk annál, minthogy ez a Tour de France mintájára létrejött verseny. És ugyan eddig is megtartottuk autóban ülve a 1,5 méteres távolságot a biciklivel közlekedőktől, de most már jobban látjuk azt is, hogy valakinek a kerékpár nem „csak” közlekedési, hanem munkaeszköz is (Köszönjük Fetter Erik, hogy felnyitottad a szemünket, és mielőbbi teljes felépülést kívánunk a sérülésedből!).
És ezt szeretjük legjobban a munkánkban: sosem unalmas, mindig új dolgokat tanulhatunk, és mindenből egy kicsit magunkkal is viszünk. Bizony, már én sem leszek dühös egy biciklisre, ha annak ellenére az úton közlekedik, hogy ott van mellette a bicikliút. Szeretem, hogy a szakmám érzékenyít is.
Örülök, hogy unokatesóm férjének és jó barátnőm sógorának sikerült nagy-nagy örömet szerezni egy-egy dedikált kulaccsal és aláírásokkal. Nah, róluk sem tudtam a verseny előtt, hogy mekkora rajongók!
Loyola Dávidnak köszönjük a szuper tolmácsolást!
