Utálok írni. Ez persze nem teljesen igaz, de a világítóan fehér, teljesen üres oldal azért mindig megrémít egy kicsit. Olvasni viszont nagyon-nagyon szeretek. Különös kedvenceim az írással foglalkozó könyvek (meg persze az ügynökségi munkáról szólók és a kommunikációs szakkönyvek). Igyekszem sokat olvasni az írásról, hátha le tudom küzdeni fehérlap-iszonyomat. Nemrégiben akadtam rá Stephen King On Writing c. régi könyvére. Tudom, hogy nagyképűen hangzik, de nem tudom, magyarul megjelent-e egyáltalán (én az Amazonról töltöttem le a Kindle-ömre, és lusta voltam utánanézni, hogy van-e magyar kiadása).
Persze az ügynökségi napi munkánk során (sajnos) nem horrorregényeket kell írnunk, de King könyve számos jó tanáccsal szolgálhat nekünk, egyszerű szövegmunkásoknak is. Úgy gondoltam, összegyűjtök ezek közül néhányat:
Ez a mi esetünkben csak részben igaz, hiszen szerintem egy percre sem szabad figyelmen kívül hagyni a célközönséget. Ugyanakkor az is igaz, hogy a legtöbb esetben olyan szöveget kell írnunk, amelyet mi magunk is szívesen olvasnánk. Sokszor találkoztam olyan szövegekkel, amelyeket a megrendelő kifejezett kérésére kellett olyanná alakítani, amilyenek végül lettek; de egészen biztos voltam benne, hogy az ügyfél magánemberként nem olvasta volna el azokat a cikkeket.
King egy helyen kifejti, hogy szerinte a legtöbb rossz írás oka a félelem. Ebben egészen biztos vagyok. Főleg kezdő kollégák szövegein érezhető ez. Amikor leülnek az üres oldal elé, egyszeriben egy teljesen életidegen, merev stílust vesznek fel, olyanok lesznek, mint a görcsös testtartással a lépéseiket számolgató tánciskolások. Ahelyett, hogy egyszerű mondatokkal elmondanák azt, amit valójában mondani szeretnének.
Aki jól akar írni, nem spórolhatja meg, hogy sokat olvas. King azt mondja: ha nincs időd olvasni, nincs időd (és megfelelő eszközöd) írni sem. Ez ránk PR-esekre is tökéletesen igaz. Azzal a kiegészítéssel, hogy nekünk nemcsak szépirodalmat kell olvasnunk (persze ezt is), hanem jó sok napi sajtót, meg magazinokat és üzleti hetilapokat annak érdekében, hogy az ott használt stílusjegyekkel is tisztában legyünk.
Ezt azért nem kell szó szerint venni, ez inkább a koncentrálásról szól. És talán ezt a legnehezebb megvalósítani egy pörgős irodai környezetben. Mindig van egy kolléga, aki éppen a legrosszabb pillanatban akar valamit, mindig jön egy telefon, nem beszélve a Facebook vagy a LinkedIn csábításáról. Mégis, ha jó szöveget akarunk írni, muszáj kiküszöbölni ezeket a zavaró tényezőket. Van olyan kollégám, aki szövegírás közben zenét hallgat. Ezt én is kipróbáltam, de azt vettem észre, hogy a szövegírásban pontosan úgy el lehet merülni, mint az olvasásban: egy idő után egyszerűen nem vettem észre, hogy szól-e még zene vagy sem.
King szerint a jó történetek olyanok, mint a relikviák: ki kell ásni őket. Ez a mi napi munkánk során szerintem annyiban igaz, hogy a jó szöveg olyan, mint a jéghegy. Csak a csúcsa látszik, az alja nem igazán. Vagyis alapos háttértudásra van szükség ahhoz (ez a jéghegy alsó része), hogy tényleg jó szöveget tudjunk írni egy-egy témában (ez meg a csúcsa). Sajnos az utánanézést, a kutatómunkát nem lehet megspórolni. Én magam is jártam úgy korábban, hogy azt gondoltam, nyerek egy kis időt azzal, ha rögtön nekivágok az írásnak és nem fecsérlem az időt kutatómunkára. A végeredmény egy sekélyes, általánoságokkal teli, dögunalmas szöveg lett. Kezdhettem elölről az egészet.
A könyvíráshoz hasonlóan a rövidebb szövegek estében is sokat segít, ha beiktatunk szüneteket, amikor mást csinálunk, és csak utána térünk vissza az íráshoz. Ez a mesterségesen beiktatott távolodás segít, hogy messzebbről szemlélve észrevegyük a szöveg hiányosságait, hibáit. Néha meg új lendületet is ad, ami szintén nem árt.
Az írás pontosan olyan, mint minden más tanult tudás: kizárólag további gyakorlással tökéletesíthető. Azaz úgy lehetsz jobb író, ha minden alkalmat megragadsz az írásra, nem félsz szembenézni a hibákkal (jól fogadod a gyakorlott kollégák, ügyfelek tanácsait, kritikáit), és hajlandó vagy javítani, változtatni. Mondhatnánk azt is, hogy az írás öngerjesztő folyamat.
Stephen King jótanácsait még hosszan folytathatnám. Helyette inkább azt javaslom, akit a téma komolyabban érdekel, olvassa el magát a könyvet. Egyébként meg a L’ecsó című gyerekfilm egyik gondolatát plagizálva azt mondanám, írni mindenki tud… csak sokat kell gyakorolni.
Ha szövegírással vagy egyéb kommunikációs témával kapcsolatos kérdésed, problémád van, fordulj hozzánk bizalommal: info@probako.hu.
Stephen King és a PR-munka
