Az utóbbi időszak egyik legnagyobb nyilvánosságot kapott kommunikációs-adatelemzős szakkönyve volt Seth Stephens-Davidowitz: Everybody Lies című munkája. Többek között ezeken a helyeken írtak róla rövidebb-hosszabb recenziókat:
A cikkek egy része az utóbbi hónapokban született, hiszen a kötet nem olyan régen került a polcokra magyar nyelven. Voltak persze, akik jóval korábban olvasták (és mutatták be) még az angol eredetit. Én a kettő között vagyok: mostanában olvastam, de angolul. Ha már adatelemzés, akkor ennyit a módszertanról…
Mire jó a Big Data és mire nem? Illetve mik lehetnek a nagy adatmennyiségen alapuló kutatások előnyei és buktatói. Röviden összefoglalva körülbelül erről szól a kötet.
Mivel a korábban megjelent elemzésekben már mindenféle szempontból vizsgálták a könyvet, én inkább a kommunikációs szakemberek számára hasznos/érdekes tanulságok közül szemezgetek.
A szerző számos példán keresztül mutatja be, hogy a közkeletű tévhittel ellentétben a nagy mennyiségű adat bizony még nem eredményez automatikusan használható insight-ot. Meg kell látni az igazi összefüggéseket, és ki kell szűrni az esetleges torzító elemeket.
A Big Data valódi előnyei szerinte a következők:
Szintén közkeletű tévedés, hogy az adatelemzés nem kreatív feladat. A szerző számos példán keresztül illusztrálja, hogy az adatelemzésben is nagy fokú kreativitásra van szükség. Néhány konkrét példa:
A kommunikációs szakemberek számára különösen izgalmas, hogy a szövegek nagyon fontosak lettek a Big Data elemzésekben. Az ún. “text as data” elemzés szinte külön műfaj.
Az egyik kedvenc részem a könyvben, amikor a szerző azt mutatja, be, hogy vajon a pozitív vagy a negatív jellegű hírek/cikkek terjednek-e jobba a közösségi térben. Az általános bölcsesség azt mondaná, hogy természetesen a negatív hírek. Elég csak végignézni egy bulvárhíradót, amely tele van balesetekkel, katasztrófákkal, bűnügyekkel. A kutatás azonban ennek némiképp ellentmond. Az adatokból azonban úgy tűnik, a pozitív kicsengésű híreket hajlamosabbak megosztani az emberek.
A szerző még számos hasonló izgalmas kérdést vizsgál és hoz néha igencsak meglepő eredményeket. Szerinte az adatelemzés előtt hatalmas jövő áll: a közeljövő Kinsey-je, Foucault-ja, Freudja vagy Marx-sza minden bizonnyal adatelemző lesz. Ehhez annyit tehetünk hozzá, hogy a jövő meghatározó kommunikációs szakemberei is minden bizonnyal olyan szakemberek lesznek, akik értik és használják a Big Data alapú adatelemzésben rejlő lehetőségeket.
